Mihai Eminescu: Dojna

 

Dojna

A Dnyesztertől a Tiszáig
Sír a román, panaszkodik:
Hogy nem halad, bárhova lép,
Annyi itt az idegenség.
Hotintól a Tengerig el
A muszka lovon eregel,
A Tengernél s Hotin táján
Ha jársz, az utad elállják.
Bajom s Vatra Dorna között
A jó somba nyű költözött;
Az idegen úgy ellepett,
Tőle magad sem ismered.
Lenn a völgyben, fenn a hegyen
Minden úton jő az ellen,
Szatmártól Szecsel' városig
Belőlük gát magasodik.
Szegény román, milyen szégyen,
Mint rák, hátrafelé mégyen!
Nem sikerül semmi dolga,
Magát ezért nem okolja,
Ősze nem ősz, nyara nem nyár,
Hazájában idegen már.
Turnutól el Dorohojig
Ellenség-áradat folyik,
S mindenütt megállapodik;
S ha vasúton ideérnek,
Menten elnémul az ének,
Elűzi a madarakat
Az a sötét idegen had.
Csak tövisnek hull az árnya
Hívő román ajtajára.
Az ingét is odaadja
Ez a szegény áldott haza.
Az erdőnket fejsze vágja,
Testvérünk ő, mégse bánja
Senki, kiszárad a forrás -
Szegény népnek: szegény ország!
Ki az idegent szereti,
Szívét a kutya egye ki!
Háza váljék pusztasággá,
Ház-népe menjen világgá!
Stéfán-vajda Őfelsége,
Ne ülj Putna hűvösébe'!
A rendfőnök elvezeti
A kolostort, te gyere ki!
Hagyd a szentek gondját másra,
A hajbókoló csuhásra,
Mondd: húzzák a harangokat,
Hogyha éjjel-nappal kongnak,
Tán megsegít istened,
Hogy megváltsd a népedet!
Hagyd ott a sírhelyedet,
Vedd kezedbe kürtödet,
Moldvát összegyűjtheted.
Hogyha egyet szól a kürtöd,
Nagy Moldvádat egybegyűjtöd,
Hogyha a kürt kétszer szólal,
Indul az erdős hegyoldal,
Ha kürtöd háromszor szólít,
Minden ellen porba hull itt,
Egy határtól másikig,
A varjak eltemetik
Őket, ha nem, legyenek
Akasztófacímerek!

(Bartha György fordítása)


Említés a Máglyatűzben:
206. oldal

Érdekli, mi köze mindennek a Máglyatűzhöz? A regényt itt rendelheti meg 20%-os kiadói kedvezménnyel, vagy innen töltheti le ingyen .epub és .pdf formátumban az első 20 fejezetet.